Mikulás, Pai Natal, Papá Noel, Pére Noel, Weihnachts-mann, Father Christmas és még sorolhatnám. Az érdekesség, hogy a felsoroltak közül bár mindegyik Szent Miklóst azaz Mikulást jelenti, a magyar Mikuláson kívül mind Karácsonykor hoz ajándékot. Bár vannak még olyan európai országok, ha nem is sokan, ahol Jézuska hozza a karácsonyi ajándékot, a legtöbb helyen Mikulásnak semmi köze december 6-hoz. Portugáliában sem isemrik a december 6-i szokásainkat, így a portugál gyerekek Pai Natal-hoz írnak levelet remélve, hogy december 24-én, az megajándékozza őket.

Mi itt Portugáliában a magyar szokásokat tartjuk így napok óta számoljuk, hogy hányat kell még aludni és ma, december 5-én izgatott és vidám készülődésbe fogtunk. Idén kivételes elánnal vártuk a Mikulást, nem igazán tudom miért jobb ez, mint a korábbi években de én is nagyon élveztem. Lelkiismeretes csizma illetve cipő tisztítással kezdtük az estét. Dél-Európai éghajlaton nem mindenkinek van csizmája ugye, Zsófinak is csak eső változatban, Bálintnak ajánlottam, hogy kérje kölcsön kistestvére csizmájának másik felét, de ő inkább maradt a saját lábbelijénél. Tényleg jó munkát végeztek, a "kiscipő" csillog-villog, az egyik fele. Vicces lesz, mikor legközelebb fölveszik és a másik fele piszkosabb lesz ;). Kikerültek tehát a lábbelik az ablakba, pontosabban a két ablak közé. Kellet továbbá tennünk még a Mikulásnak kekszet, tejet és egy szem kis M&M golyócska is került Bálint cipőjére. Az ablakot pedig tele írtuk és rajzoltuk kedves üzenetekkel az ezer éve Anditól kapott ablak zsírkrétával, amit szintén ezer éve nagyon szetetünk.

Csodálom és csodálattal figyelem, ahogy a kis gyerekek ilyen őszintén hisznek ebben-abban, amiben mi felnőttek már régóta nem. Csillog a szemük és mindenféle fontos dolgokról fantáziálnak, mint pl. ha a Mikulás megeszi az összes ablakba kikészített kekszet, akkor igaz, ha viszont nem eszi meg, akkor csak nem volt éhes :)